Régen nem írtam ide bejegyzést. No, nem azért mert nem töprengem már, ellenkezőleg, csak a nap 24 órája nem mindenre elég. Annyi mindennel foglalkozom, és vannak dolgok amiről idő hiányában le kell mondjak de legalább is időben eltolódnak.
Sokszor jut az eszembe, hogy elaprózom magam, mert sok mindenre odafigyelek, foglalkozom.
El nem tudom képzelni milyen az, amikor valaki unatkozik. Hallomásból, mástól tudom, de nincs hozzá fűződő belső érzés. Azt hiszem, ez így jó. Nekem.
Néha irigylem azokat, akik egy bizonyos dologban kiemelkedőek, minden energiájukat, idegszálukkal, idejük nagy részével arra az EGY dologra összpontosítanak. Példás! Aztán hamarosan megnyugtatom magam, hogy a sokoldalúságnak (de legalább is a többoldalúságnak, ha van ilyen szó) is meg lehet, meg is van az előnye. :-)
