2015. április 8., szerda

Elaprózni

Régen nem írtam ide bejegyzést. No, nem azért mert nem töprengem már, ellenkezőleg, csak a nap 24 órája nem mindenre elég. Annyi mindennel foglalkozom, és vannak dolgok amiről idő hiányában le kell mondjak de legalább is időben eltolódnak.
Sokszor jut az eszembe, hogy elaprózom magam, mert sok mindenre odafigyelek, foglalkozom. 
El nem tudom képzelni milyen az, amikor valaki unatkozik. Hallomásból, mástól tudom, de nincs hozzá fűződő belső érzés. Azt hiszem, ez így jó. Nekem.
Néha irigylem azokat, akik egy bizonyos dologban kiemelkedőek, minden energiájukat, idegszálukkal, idejük nagy részével arra az EGY dologra összpontosítanak. Példás! 
Aztán hamarosan megnyugtatom magam, hogy a sokoldalúságnak (de legalább is a többoldalúságnak, ha van ilyen szó) is meg lehet, meg is van az előnye. :-)


2014. december 2., kedd

Számadások ideje

Év végén, az ünnepek előtt sokan számot vetnek az elmúlt évről, eddigi életükről. Mi volt jó, mi volt kevésbé örömteli, miből lehet tanulni, a jövőben változtatni.
Éveim haladtával egyre erősebb ez az évzáró számadás.

Aki mer az nyerBátraké a szerencseKockázatban a nyereség halljuk sokat életünk során. Ezek a klisék is mind igazak, de mi van akkor, ha az ember lánya nem is akar nyerni? Mert már Coelho is megírta, hogy nem a cél, hanem az út a fontos. Utóbbi gondolattal jobban tudok azonosulni. Nem vagyok az a rizikó-gazdag típus, a biztosat a bizonytalanért nem szívesen cserélem el, még ha az kevés is.
Egyszer fordult csak elő az életemben, hogy az összes lapomat lecseréltem, amikor elköltöztem hazámból. Elköltöztem és nem elhagytam, mert szerintem, aki elhagyja a hazáját az nem szándékozik visszatérni, nem tart vele kapcsolatot, nem érdeklődik iránta. Nálam ez a tény nem áll fenn, és a pakliban van egy kártya a visszatérésre is, de addig még le kell egy-két játszmát zsíroznom.
Nem volt könnyű a lapokat becserélni új, ismeretlenekre, de az évek száma bizonyítja, hogy jó döntés volt a piros ászt választani. :-) Erő van benne, hihetetlen erő, mindent visz! A játszmák során volt tök felső, tök alsó, meg zöld hetes is a paklimban. Egy a lényeg: az erős ász is nálam. Ez kell az útra.



2014. november 20., csütörtök

Majdnem ismeretlen telefon

Tegnap este fél kilenc magasságában megcsörrent a telefonunk. Párom vette és egy női hang (németül, magyar akcentussal) - nevezzük B-nek - személy szerint engem kért C-nek bejelentkezve. Amikor átvettem a kagylót közölte B, elnézést, téves számot hívott, de le nem rakta, csak többször elnézést kért…
...???...

Hamar rájöttem ki az (pókerezni én is tudok, sőt lehet, hogy még jobban is), hogy A megkérte B-t, C nevében hívjon fel engem… hogy miért kedves Olvasóim, azt ne kérdezzétek, értelmes  magyarázatot én sem tudok.

Nekem sokszor a nap 24 órája sem elég, el nem tudom képzelni, hogy mások miért tudnak unatkozni.

Unatkozó A, menj el futni vagy kirándulni, tanulj nyelvet, olvass értelmes könyvet, zenélj és ne fecséreld az időt haszontalanságokra, olyan rövid az élet :-)

(Kedves Olvasóim, ez nem töprengés volt, csak lejegyzés, többet nem fog előfordulni!)

2014. október 24., péntek

Emailcím



Kaptam egy üzenetet K-tól, hogy adjam meg az emailcímem. Kedves K. írtam Neked egy emailt, de visszadobja a rendszered.
Sejtem, hogy le van tiltva a rendszeredben minden külföldi email…  Ha ezen változtatsz, akkor kapcsolatba tudunk lépni. :-)

2014. július 8., kedd

Horoszkóp

A napokban Katicinál volt téma a horoszkóp. Innen jutott eszembe a következő történet.
Pár éve megismertem üzleti okból egy pakisztáni férfit. A horoszkóppal viccelődtünk, pontosabban, hogy kire mi jellemző, mi a horoszkópja.
Hirtelen komolyabbak lettek a vonásai és mondta, “- én nem tudom, mi a horoszkópom…”
“- öö, mi... nem tudod, hogy mi a horoszkópod..?” azt hittem talán még mindig viccel. “- Hát mikor születtél?”
“- Nem tudom.”
“- Hogyhogy nem tudod..?”
“- Ahonnan én jövök, akkoriban nem regisztrálták a születéseket.” A fickó nem volt matuzsálem, ránézésre 45 és 47 körülinek saccoltam. Minden esetre a kijelentése szíven ütött. Hirtelen, mint egy film a másodpercek töredéke alatt lepergett előttem; nincsenek gyerekszülinapok, nincs a 18. év megünneplése, nincsenek torták, gratulációk, nincsenek évente koccintások (mégha jelképes is) egyáltalán semmi megemlékezés arról, hogy ő a világra jött! Elképzelhetetlen számomra. No, nem azért mert én/mi nagy csinnadrattával tartjuk ezeket az ünnepeket, egyszerűen az ÉN tudat egy fontos része. Hisz már kicsi korunkban tortával ünnepelnek (belénk nevelnek) erre a napra egy ÜNNEPET. Ami így van jól.
Következő kérdésem persze az volt, hogy akkor, hogy sikerült Európába átjönnie. Elmondta, hogy bement az ottani hivatalba, hogy szüksége van papírokra, megsaccoltak neki egy születési dátumot és az alapján állították ki a papírjait. Ez alapján kapott egy mérleg jegyet, ami ugyan még illik is rá, de hogy mi a valóság, azt senki soha nem tudja már meg...


2014. június 29., vasárnap

Diónyi kérdés

Június eleje. Mentem haza, már a ház előtt jártam, keresztben az úttesten, amikor pár centiméter híján majdnem a fejemre pottyant egy dió. Nagyot koppant az aszfalton. Felnéztem, egy varjú ejtette el, feltörés céljából. A dió kemény volt, egészben maradt. Felvettem.
Dió júniusban… honnan került ide? Az idei diók még nem érnek, még zöldek.
A ravasz varjú elcsenhette a mókustól, az almáriumból. Vajon hol lehet ilyen almárium? A dió nem a földbe volt elásva, mert szép tiszta, nem földes. Hova rejtik még a mókusok a tartalékaikat?


2014. június 28., szombat

Lehet így is, lehet (?) úgy is

Ismételten úgy vágtunk neki a nyaralásunknak a tónál, hogy nem foglaltunk előzetesen szobát. Korábbi tapasztalatunkból, az előszezonra való tekintettel - meg előzőleg bogarásztam a neten, s láttam, hogy 47%-a a szobáknak még szabad - a spontán megérzéseinkre hagyatkozva helyben választottunk szállást.

Az első hotel, ahol megálltunk már kívülről elegáns külsővel csalogatott. A recepciós fiatal lány gyenge némettel, de törekedően és inkább hűvösen (lásd mosoly és barátságosság nélkül ült a pult mögött, nem állt fel) elmondta, hogy már csak egy szobát tudna nekünk ajánlani. Egy suite. Ez van, x (borsos)áron, kész. Száraz tények. Köszönjük, nem kérjük, szárazan. És már fordultunk is ki avval a tempóval, amivel beléptünk.
Ha egy szálloda épületére ránézünk a szobák teraszai, ablakai, ajtajai többnyire elárulják, hogy lakják e éppen vagy sem… esetleg igaza volt a recepciósnak.
Pár percre rá, újabb hotel vendégváró előkerttel, virágokkal, napozókkal, medencével - hivogató látvány. Beérve a recepcióra, két fiatal hölgy felpattanva a székből, széles mosollyal üdvözöl, “Isten hozta Önöket fogadtatás”...
Kérdésünkre, hogy van e szabad szobájuk, azonnali igen, szeretnénk e megnézni, lenne három ajánlata, tóra néző, hegyekre néző illetve egy suite whirpoollal, két fürdőszobával luxus-pur. Az egyik hölgy végigvezetett a szobákon, emeletről emeletre, lifttel ide-oda, kedvesen csacsogott, minden mozdulata tökéletes volt és természetes.
Visszatérve a recepcióhoz ajánlatot tett, ha x napot maradunk, akkor az x árba kerül kedvezményesen félpanzióval. Férjem kérdően rám nézett és mint anno, határozott igent mondott. :-) Örültünk mindketten.
Ez egy tökéletes szolgáltatás/eladás volt. Nem tudom elképzelni, hogy lehetne e jobban csinálni. Micsoda különbség, és ez az érzésünk egész idő alatt megmaradt. 
Megismerkedtünk más vendégekkel, akik már egy hete korábban ott nyaraltak. Sok problémájuk akadt… nincs sportadó, lemaradnak a teniszversenyekről, akadozik a hotel internete mobilról, nincs esténként “aktion” a szállodában… talán volt még valami szösz, arra már nem emlékszem.
Csak arra, hogy mi maradéktalanul jól éreztük magunkat.