Utózöngék az ünnepekből

Énem introvertált részének köszönhetően szívesen vagyok csendes szemlélő, legyen az utca, üzlet, hivatal vagy munkahely a természeten kívül (mert az áll mindenek felett).

Sokszor szeretek emberek között is lenni, nem annyira főszereplő, sokkal inkább megfigyelő vagy partner egy érdekes beszélgetésben.

De nagyon szeretek magamban is lenni, akkor és úgy, ha én dönthetek róla. (Micsoda egoizmus… :-S)

Jártamban-keltemben az ünnepek előtt/alatt/után néhány párbeszéd, jelenet megmaradt, amin - szokásomhoz híven - eltöprengek.

1. 

helyszín: benzinkút, sorbanálláskor, karácsony előtt

szereplők: anya és lánya (8-9 éves)

kislány: - anya, nézd milyen aranyos plüss állatkák! Figyeld, a mókus...vagy a krokodil!

anya: - igen, látom, de neked már annyi van otthon.

kislány: - de, anya, nézd ezt a mosómedvét...ilyen még nincs, és ez annyira aranyos!

anya: - kicsim, van otthon elég plüssállatkád.

kislány: - anya, kifizetem a zsebpénzemből, ígérem, kérlek…!

anya: - nem, kicsim, ez nagyon drága, 13,- Euro

kislány: - otthon, odaadom a zsebpénzemet, kérlek…!

én: (anya rám néz, talán némi tanácsért) - hiszen nemsokára karácsony… (mosoly)

anya: (megadó mosoly) - na, jó… karácsony lesz…

2. 

helyszín: utca, utolsó iskolanap az ünnepek előtt, hazafelé

szereplők: két fiú (6-7 évesek)

fiú 1: - nekem egész biztos, hogy kevesebb vérem van, mint neked!

fiú 2: - … ühüm… de te idősebb is vagy nálam!

3. 

helyszín: utca, karácsony előtt a nagy bevásárlási tumultusban

szereplők: idős házaspár, csomagokkal megpakoltan. Nő megy elöl, férje mögötte kullog, karjait húzzák a szatyrok.

férfi: (lemondóan, fáradtan) - elegem van…

nő: gyere csak!

férfi: - nem, elegem van!

nő: (harcias, szúrós tekintet hátra) - indulás!

férfi: (megadóan tovább kullog)

4. 

helyszín: egy bevásárlóközpont porcelán osztálya karácsony után

szereplők: férfi és nő, szerintem apa-lánya (bár lehet más összeállítás is) + két kutya. A férfinél egy berni pásztor keverék, mint a férfi nyugodt, vidám, barátságos. A nőnél egy yorkshire terrier, akaratos, harcias nyüzüge (bocsánat a yorkshire imádóknak) Miért is van, hogy sokszor

azonosítom a kutyatulajdonost a kutyájával, sőt még a külső adottságokban is vélek némi hasonlóságot … ? :-o

férfi: - ez a kávéskészlet jó lesz, nekem tetszik. Nem is drága.

nő: - most, karácsony után?

férfi: - persze, jövőre is lesz karácsony… csak szólj, hogy ne felejtsem el odaadni!

én: (mosoly) - lehet azt elfelejteni?

férfi: igen, idén is elfelejtettem egyik-másik ajándékot előszedni a szekrényből… (kaján vigyor)

Egy mondat jut eszembe: 

“az életet játszani kell, nem kell győzni, csak játszani” (The Legend of Bagger Vance)

 

 

Együtt úszni az árral.., de melyikkel?

Régóta foglalkoztat, most karácsony környékén megint “aktuálissá” nőtte ki magát.

Abban a világban, abban az időben nőttem fel (szocializmus) ami megkívánta az árral való úszást. Volt benn jó is, büszkén meneteltem a kisdobos és úttörő szellemben… (más kérdés, hogy volt e értelme. Szerintem bizonyos szempontokból igenis. De ez egy másik téma, amivel itt nem foglalkozom.)

Aztán, úgy adódott, hogy életem második harmadában egy másik világ, más rendszerébe csöppentem. Az árral úszás is más módon jelenik itt meg. Persze van jó(ra nevelő) sodrású ár is. 
Valamely árral úszni kell, mert különben megkapod a különc pecsétet. 
Azonusulni jó, hasonlóságokat a másikban felfedezni csodás, összhangban tevékenykedni építő, erőt és reményt adó!

Az ünnepek környékén megint fejbe kólintott, hogy “csak azért”, mert karácsony van/jön mi minden kerül megvételre, megtételre…

Kevésbé belső indíttatásból, tiszteletből, a szeretet jeléül, emlékezésül, elcsendesedésül.

Úszunk mindannyian egy hatalmas, az idő haladtával egyre sebesebb sodrású és duzzadó folyóban. Sokakat visz az ár, hej de sokat!

Ezért is örülök, amikor kis szigeteket vélek felfedezni, amikor nagy köveket találok útközben vagy amikor sok-sok parttá összegyűlt hozzám hasonló kavicsnál tudok kikötni!

Mindenkinek

Úszunk a hatalmas sodrású árral

Nem számolunk testvérrel, baráttal

Kösd ki csónakod a csend szigetnél

Gyújts gyertyákat közel a szívednél!

                                 (Timea Knebel)

Díszbe öltözött a szívem...

... amióta hetekkel ezelőtt biztossá vált, hogy karácsonyra haza tudunk menni és a család együtt tud karácsonyozni. (Ehhez tudni kell, hogy már évek óta nem volt rá mód, volt, hogy “gonosz dolgok” szóltak közbe. De ennek itt most nincs helye!)

… mert a családban mindenki egészséges és jól alakul körülötte minden.

… mert a munkánkban is döcög a szekér. (Nem is igényeltem, autót hozzá!)

… mert régi barátok látogattak meg tegnap a munkahelyemen és nagyon sok szeretetet kaptam az ölelésükből, a tekintetükből.

… mert egy volt kolléganőmtől pár napja megint saját készítésű lekvárokat kaptam, amiket maga készít, és fini.

… mert egy gyermekkori barát szívemhez kedves cd-t ígért ajándékba.

… mert ma vigyorog és ragyog a nap és én is vele!

… mert az endorfinok ugrabugrálnak bennem.

… mert “ki szeretet ad, szeretetet kap” törvénye most egymás után működik. (Bár nem vagyok naiv, tudom, hogy nincs ez mindig így)

… mert ma reggel óta karácsonyi dalokat hallgatok, és készülök, de nagyon.

 

Most már csak a “tejszínhab sapka” hiányzik az öltözetemből,,, ha a karácsony hófehér karácsonyban részesítene bennünket odahaza. Bár e sapka nélkül is teljes már az öltözetem :-) én már megkaptam a legszebb ajándékokat.

Nem szív alakú, de az van benne és Mindenkinek szeretettel küldöm!!!

Kommentek

??????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Sajnos nem működik ezen a blogon a kommentelés beállítása.

Nem értem, hogy miért… az összes beállítás megegyezik egy másik blogom (kavics blogja) beállításával, ahol működik, de itt nem…:-(

Kedves blogos barátnémnak sincs már több ötlete (sokat segít, ezúton is köszönöm! :-)), hogy mit lehetne még kipróbálni.

Ha valaki profi a goggle blogos beállításaiban és van ötlete, tippje örömmel venném! :-)

Lassan arra kényszerülök, hogy elköltöztessem ezt a blogot egy új helyre. 


??????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Mi változott..?

Nem rég, egy délután, amikor a pékség üvegajtaján keresztül beléptem a helységbe, mögöttem egy idős néni húzta be a bevásárlókocsiját, kezében több visszaváltós üveggel. Visszaléptem és megfogtam az ajtót. Állt és türelmesen várt, hogy kérjem én, amit szeretnék.

Kifizettem a pékárút, ezalatt a néni átadta az üres üvegeket a másik eladónőnek, de ő csak egyet vett át a 3-4 flakon közül, mondván, hogy ők csak azt a bizonyosat veszik át.

(Ez egy nagy átgondolatlan dolog a visszaváltós palackokkal, csak nagyon kevés helyen veszik át az összes visszaváltóst egyszerre. Van aki ezt, van aki azt… és lehet futkosni a különböző palackokkal ide-oda…)

A néni nem igazán értette, csak keveset beszélt németül. A palackok áráért szeretett volna egy perecet venni, de az egy palack ára kevés volt, az eladónő nem adott a pékárúból.

Mondtam az “én” eladómnak én fizetem a néni perecét is és ránéztem. Értette és melegszívű hálás tekintettel többször rám nézett és ismételgette “danke, danke, danke”.

Tovább mentem dolgomra ezzel a jelenettel a fejemben, két utcával odébb egy bácsika támaszkodott járókeretére egy cetlit tartva a kezében, a cetlin kusza írás “90 éves vagyok, kérem segítsenek, kevés a nyugdíjam” (mindez németül, ki tudja német volt e a bácsi vagy külföldi..)

Dolgomat intézve tovább az út túloldalán egy stand állt, ahol 3 fiatal az éhező afrikai gyerekeknek gyűjtött. Voltak, akik megálltak hosszasan beszélgettek, voltak, akik tovább haladtak.

A múlt héten a helyi önkéntes mentőszolgálat egy fiatal dolgozója csengetett be hozzánk, adakozás végett, ki mennyivel tud segíteni. (Zárójelben elmondta, a polgármester még az ajtót sem nyitotta ki neki. Biztos azért, mert nem volt otthon..:-S)

Pár napja az egyik drogériában két fiatal néma tartott elénk egy papírt, hogy adjunk 10,- Eurot és írjuk alá a papírt.

Amikor ide költöztem ennek az országnak ebbe a városába nem találkoztam hasonlóval sem az utcán, sem az üzletekben, és nem is csöngetett ránk senki ilyen okból.

Mi változott.. milyen irányba.. és főleg hová tartunk..?

Két világ közt a híd bennem

Itt, itthon vagyok, ott meg otthon vagyok. 

Itthonomat én választottam, otthonomat szüleimtől kaptam.

Bár lehet, hogy annak is igaza van, aki azt állítja, hogy az otthonunkat is magunk válasszuk, ahogy még meg nem született gyermekként válasszuk a szüleinket. 

Ki tudja? Ki, ahogy hiszi…

Ez a két otthon, majdnem ugyanaz és mégis más. Két külön világ, ahol én is más vagyok. No, nem azért, mert szerepeket játszanék, - nem, hisz mindig önmagam vagyok - talán mert mindegyik világ egy más énemet “követel”.

Hasonlóképp, mint Daniel Keyesnek: Az ötödik Sally-ben. Több jellemünkből, több énünkből sokszor a Másik áll a csatasor elején és vezet, véd esetleg támad.

Megfigyeltétek már önmagatokat hasonló szituációkban mennyire másként tudunk reagálni. Tényleg csak a hangulati állapotunk lenne az, ami különbséget tesz…? Vagy esetleg egy másik énünk dominál olykor jobban…?

nem Véletlenek

Már régóta nem hiszek a véletlenekben, sőt hiszem, hogy mindennek oka van, csak sajnos (?) nincs mindig magyarázatunk dolgokra, történésekre.

Nincs már, hogy egy legyintéssel és egy véletlen-nel elintézzem az eseteket. Talán kell hozzá némi spiritualizmus, csipet ezotéria - persze nem szabad túlzásba vinni, mint semmi mást sem, ugye - vagy valamely vallás hite.

Mi emberek gondolkodunk ( a többség ;-)) keressük a magyarázatokat - hisz ez visz/vitt bennünket mindig is előbbre - és többünk nehezen intézi el magával, ha nincs magyarázat, ok.

A megmagyarázhatatlanra való magyarázatokat, összefüggéseket sokszor apró jelekkel összefüggőbbé, érthetőbbé tehetünk.

No, igen, de mik ezek az apró jelek, meg ugyan melyek is a jelek és melyek nem. Ehhez nyitottá kell válnunk, észrevenni, rálátni apró történésekre, mozzanatokra, képekre, hangokra, illatokra, ízekre. Tudatosan készíthetjük rá magunkat, hogy ezeket a vékony és könnyen szakadó fonalakat hogyan is tudjuk felvenni, idő előtt nem elengedni illetve nem elszakítani. Mindegyik vezet valahová, esetleg egy újabb kapuhoz, ahol újabb szálak vehetők fel. Rajtunk áll, hogy észrevesszük e a szálakat és hogy felvesszük e őket.

Természetesen leélhetjük az életünket e szálak nélkül is, teletömhetjük a hétköznapokat a véletlenekkel is, ki, hogy szereti jobban.

Pár évvel ezelőtt jött a belső indíttatás spanyolul kéne tanulnom. El is végeztem egy kezdő tanfolyamot, majd ebben maradt a dolog (letettem a szálat).

Pár hónapja láttam egy filmet Paulo Coelhoról. Annyira szimpatikusnak tűnt, hogy utánaolvastam, ki is ő. Már a második könyvét olvasom azóta és nagyon a magaménak érzem. Coelho Rio de Janeiroban született, ahol a többség portugálul beszél.

Párommal évek óta tervezünk egy nyaralást vagy legalább egy hosszú hétvégét Lisszabonba. pont (nincs konkrét ok)

A napokban egy tv műsorban egy új dvd-t ajánlottak, a film címe: Éjszakai vonat Lisszabonba, Pascal Mercier regénye alapján készült. Rövid bemutató után, az apró harangocskák csilingeltek… nézd meg a filmet, vedd meg a könyvet! 

(Az imént olvastam: az idei Berlini Filmfesztiválon “Az induló alkotások között van a Pascal Mercier regénye alapján készült Éjszakai vonat Lisszabonba című film, amelyben többek között Jeremy Irons a főszereplő”.)

Még aznap kapcsolatba léptem közös barátunkkal “guglival” és sikerült letöltenem a netről a filmet. Voltak jelenetek, üzenetek, amiket újra meg újra megnéztem, lejegyeztem. Lisszabon, egyre jobban vonz a város! Nagyon jó film, még a könyv van hátra, aztán a város maga élőben.

E film is tele van e szálak sokaságával és a főszereplő tanár (Raimund Gregorius) észreveszi és felszedi a szálakat, majd elérkezik egy fontos kapuhoz...

Tudom, hogy az én szálaim (is) még elég hosszúak, és vezetnek valahova!

Más.

Egyik sokat látott kedvenc filmem: Ha eljön Joe Black. Abban van az a jelenet, amikor Joe először kóstolja meg a mogyoróvajat. Azelőtt még nem is láttam, nemhogy ettem mogyoróvajat, de már akkor tudtam, hogy szeretni fogom, elképzeltem az ízét, az állagát.

Münchenben voltam egy barátnőmnél, aki mogyoróvajas kenyérrel kínált… és a valóság megegyezett a jó pár évvel azelőtti elképzeléssel!