Nem rég, egy délután, amikor a pékség üvegajtaján keresztül beléptem a helységbe, mögöttem egy idős néni húzta be a bevásárlókocsiját, kezében több visszaváltós üveggel. Visszaléptem és megfogtam az ajtót. Állt és türelmesen várt, hogy kérjem én, amit szeretnék.
Kifizettem a pékárút, ezalatt a néni átadta az üres üvegeket a másik eladónőnek, de ő csak egyet vett át a 3-4 flakon közül, mondván, hogy ők csak azt a bizonyosat veszik át.
(Ez egy nagy átgondolatlan dolog a visszaváltós palackokkal, csak nagyon kevés helyen veszik át az összes visszaváltóst egyszerre. Van aki ezt, van aki azt… és lehet futkosni a különböző palackokkal ide-oda…)
A néni nem igazán értette, csak keveset beszélt németül. A palackok áráért szeretett volna egy perecet venni, de az egy palack ára kevés volt, az eladónő nem adott a pékárúból.
Mondtam az “én” eladómnak én fizetem a néni perecét is és ránéztem. Értette és melegszívű hálás tekintettel többször rám nézett és ismételgette “danke, danke, danke”.
Tovább mentem dolgomra ezzel a jelenettel a fejemben, két utcával odébb egy bácsika támaszkodott járókeretére egy cetlit tartva a kezében, a cetlin kusza írás “90 éves vagyok, kérem segítsenek, kevés a nyugdíjam” (mindez németül, ki tudja német volt e a bácsi vagy külföldi..)
Dolgomat intézve tovább az út túloldalán egy stand állt, ahol 3 fiatal az éhező afrikai gyerekeknek gyűjtött. Voltak, akik megálltak hosszasan beszélgettek, voltak, akik tovább haladtak.
A múlt héten a helyi önkéntes mentőszolgálat egy fiatal dolgozója csengetett be hozzánk, adakozás végett, ki mennyivel tud segíteni. (Zárójelben elmondta, a polgármester még az ajtót sem nyitotta ki neki. Biztos azért, mert nem volt otthon..:-S)
Pár napja az egyik drogériában két fiatal néma tartott elénk egy papírt, hogy adjunk 10,- Eurot és írjuk alá a papírt.
Amikor ide költöztem ennek az országnak ebbe a városába nem találkoztam hasonlóval sem az utcán, sem az üzletekben, és nem is csöngetett ránk senki ilyen okból.
Mi változott.. milyen irányba.. és főleg hová tartunk..?
