Ismételten úgy vágtunk neki a nyaralásunknak a tónál, hogy nem foglaltunk előzetesen szobát. Korábbi tapasztalatunkból, az előszezonra való tekintettel - meg előzőleg bogarásztam a neten, s láttam, hogy 47%-a a szobáknak még szabad - a spontán megérzéseinkre hagyatkozva helyben választottunk szállást.
Az első hotel, ahol megálltunk már kívülről elegáns külsővel csalogatott. A recepciós fiatal lány gyenge némettel, de törekedően és inkább hűvösen (lásd mosoly és barátságosság nélkül ült a pult mögött, nem állt fel) elmondta, hogy már csak egy szobát tudna nekünk ajánlani. Egy suite. Ez van, x (borsos)áron, kész. Száraz tények. Köszönjük, nem kérjük, szárazan. És már fordultunk is ki avval a tempóval, amivel beléptünk.
Ha egy szálloda épületére ránézünk a szobák teraszai, ablakai, ajtajai többnyire elárulják, hogy lakják e éppen vagy sem… esetleg igaza volt a recepciósnak.
Pár percre rá, újabb hotel vendégváró előkerttel, virágokkal, napozókkal, medencével - hivogató látvány. Beérve a recepcióra, két fiatal hölgy felpattanva a székből, széles mosollyal üdvözöl, “Isten hozta Önöket fogadtatás”...
Kérdésünkre, hogy van e szabad szobájuk, azonnali igen, szeretnénk e megnézni, lenne három ajánlata, tóra néző, hegyekre néző illetve egy suite whirpoollal, két fürdőszobával luxus-pur. Az egyik hölgy végigvezetett a szobákon, emeletről emeletre, lifttel ide-oda, kedvesen csacsogott, minden mozdulata tökéletes volt és természetes.
Visszatérve a recepcióhoz ajánlatot tett, ha x napot maradunk, akkor az x árba kerül kedvezményesen félpanzióval. Férjem kérdően rám nézett és mint anno, határozott igent mondott. :-) Örültünk mindketten.
Ez egy tökéletes szolgáltatás/eladás volt. Nem tudom elképzelni, hogy lehetne e jobban csinálni. Micsoda különbség, és ez az érzésünk egész idő alatt megmaradt.
Megismerkedtünk más vendégekkel, akik már egy hete korábban ott nyaraltak. Sok problémájuk akadt… nincs sportadó, lemaradnak a teniszversenyekről, akadozik a hotel internete mobilról, nincs esténként “aktion” a szállodában… talán volt még valami szösz, arra már nem emlékszem.
Csak arra, hogy mi maradéktalanul jól éreztük magunkat.
