“A szag az neutrál kifejezés, az illat valami pozitív és a bűz az negatív” csengnek a szavai a fülemben egykori nagyon kedves magyar tanárnőmnek. Amit ő mondott, az nekem “szent” volt és igaz. És valóban, ezt így gondolom ma is.
Ahogy ez a mondat, úgy a különböző illatok, szagok is belém égnek, belém kódolódnak - ezért óriási szerepet játszanak életemben. Sőt fontosabbak, mint a látvány maga vagy az ételeknél az íz. Úgy kell az életemhez, mint a só. Gyűjtöm a különböző illatokat, bármerre is járok…
Más az illat vagy szag a berlini, a müncheni, a pesti metróban vagy a párizsi metróban. Nagyon jól emlékszem mindre. Ha becsukott szemmel röpítenének most bármelyik helyre is, a szagról meg tudnám mondani hol is vagyok.
Más az illata az erdőknek, a különböző fáktól, más-más évszakokban, sajátságos illattal bírnak. Más az illata a földnek, ha száraz poros, ha nedves esőkor, vagy ha korhadt avaros.
Más a füvek illata a sok-sok gyógynövénytől, lehulló levelektől. A különféle gyümölcsök!
Ha mi nők kapunk egy szál rózsát (esetleg más virágot) az első, amit teszünk megszagoljuk. Valljuk be őszintén, ha nincs illata (sok tömegesen termesztett rózsának nincs) picit más az egész… de ha finom illatos, akkor az megmarad. Belül.
Más az emberek illata. Mindenkinek van egy jellegzetes saját illata, ami szintén változhat, attól függően, hogy épp zaklatott, boldog vagy szerelmes. Meggyőződésem, hogy ez az elsődleges döntő szerep abban, hogy valakit szimpatikusnak találunk e vagy sem. Azt mondja a német (nagyon szeretem ezt a kifejezést) két ember között passt die Chemie és itt a kémia alatt én a kiáradó illatokra értelmezem(nem parfüm, nem deo). Bele sem gondolunk, nem feltétlenül tudatos, eldől akkor, amikor a másikat szemléljük, hallgatjuk, mert a másik illata akarva akaratlanul ott terjeng körülöttünk. Jól lehet olyan dolgokat mond, amivel egyetértünk mégsem szimpatizálunk az illetővel vagy épp fordítva számunkra hülyeségeket beszél és mi mégis találunk benne valami igen szimpatikusat. Ezért is sajnálom, itt a neten keresztül csak a másik szavát, véleményét tudhatjuk meg esetleg egy-egy fotót láthatunk róla, (jobb esetben találkoznak a blogosok egymással, nem véletlenül!)
Az emberek illatát nem lehet definiálni, lehet némi hasonlóságot a természetből hozni, de konkrétan nincsenek szavak.
Csak valahogy úgy, ahogy Patrick Süskind: A parfüm című könyvében megírta, ahogy az ennek nyomán készült filmben Ben Whishaw (Jean-Baptiste-t) játsza.
