A napokban Katicinál volt téma a horoszkóp. Innen jutott eszembe a következő történet.
Pár éve megismertem üzleti okból egy pakisztáni férfit. A horoszkóppal viccelődtünk, pontosabban, hogy kire mi jellemző, mi a horoszkópja.
Hirtelen komolyabbak lettek a vonásai és mondta, “- én nem tudom, mi a horoszkópom…”
“- öö, mi... nem tudod, hogy mi a horoszkópod..?” azt hittem talán még mindig viccel. “- Hát mikor születtél?”
“- Nem tudom.”
“- Hogyhogy nem tudod..?”
“- Ahonnan én jövök, akkoriban nem regisztrálták a születéseket.” A fickó nem volt matuzsálem, ránézésre 45 és 47 körülinek saccoltam. Minden esetre a kijelentése szíven ütött. Hirtelen, mint egy film a másodpercek töredéke alatt lepergett előttem; nincsenek gyerekszülinapok, nincs a 18. év megünneplése, nincsenek torták, gratulációk, nincsenek évente koccintások (mégha jelképes is) egyáltalán semmi megemlékezés arról, hogy ő a világra jött! Elképzelhetetlen számomra. No, nem azért mert én/mi nagy csinnadrattával tartjuk ezeket az ünnepeket, egyszerűen az ÉN tudat egy fontos része. Hisz már kicsi korunkban tortával ünnepelnek (belénk nevelnek) erre a napra egy ÜNNEPET. Ami így van jól.
Következő kérdésem persze az volt, hogy akkor, hogy sikerült Európába átjönnie. Elmondta, hogy bement az ottani hivatalba, hogy szüksége van papírokra, megsaccoltak neki egy születési dátumot és az alapján állították ki a papírjait. Ez alapján kapott egy mérleg jegyet, ami ugyan még illik is rá, de hogy mi a valóság, azt senki soha nem tudja már meg...
