A napokban Katicinál volt téma a horoszkóp. Innen jutott eszembe a következő történet.
Pár éve megismertem üzleti okból egy pakisztáni férfit. A horoszkóppal viccelődtünk, pontosabban, hogy kire mi jellemző, mi a horoszkópja.
Hirtelen komolyabbak lettek a vonásai és mondta, “- én nem tudom, mi a horoszkópom…”
“- öö, mi... nem tudod, hogy mi a horoszkópod..?” azt hittem talán még mindig viccel. “- Hát mikor születtél?”
“- Nem tudom.”
“- Hogyhogy nem tudod..?”
“- Ahonnan én jövök, akkoriban nem regisztrálták a születéseket.” A fickó nem volt matuzsálem, ránézésre 45 és 47 körülinek saccoltam. Minden esetre a kijelentése szíven ütött. Hirtelen, mint egy film a másodpercek töredéke alatt lepergett előttem; nincsenek gyerekszülinapok, nincs a 18. év megünneplése, nincsenek torták, gratulációk, nincsenek évente koccintások (mégha jelképes is) egyáltalán semmi megemlékezés arról, hogy ő a világra jött! Elképzelhetetlen számomra. No, nem azért mert én/mi nagy csinnadrattával tartjuk ezeket az ünnepeket, egyszerűen az ÉN tudat egy fontos része. Hisz már kicsi korunkban tortával ünnepelnek (belénk nevelnek) erre a napra egy ÜNNEPET. Ami így van jól.
Következő kérdésem persze az volt, hogy akkor, hogy sikerült Európába átjönnie. Elmondta, hogy bement az ottani hivatalba, hogy szüksége van papírokra, megsaccoltak neki egy születési dátumot és az alapján állították ki a papírjait. Ez alapján kapott egy mérleg jegyet, ami ugyan még illik is rá, de hogy mi a valóság, azt senki soha nem tudja már meg...
huha...ez egy kicsit meredek. Lehet rossz a gondolatom, de az jutott eszembe, hogy nincs múltja...
VálaszTörlésÉs itt nem az elmaradt ünneplésekre gondoltam, hisz nagyon sok helyen nem csinálnak ügyet a név és születésnapokból.
a másik meg: fontosak az évek? kinek fontosak? nekünk? másoknak? baj az, hogy pár év eltérés van a valódihoz képest? ki kéri számon tőle? hisz már van egy hivatalos papírja...hogy Ő mit érez, mit gondol erről? szerintem igazán soha nem foglalkozott vele, hogy neki nincs egy "valódi" születésnapja.
No ezeket tényleg nem tudjuk meg...
Érdekes ez a születésnapozás, mert a sajátomat soha nem szerettem "ünnepelni" de másokat meg (ha tudom a napját) szeretem megköszönteni.
És akkor még nem is mondtam a Szeretteimet :))
Több helyen nem tartják a névnapokat (pl. itt a németeknél is) de születésnapot itt figyelemmel kísérnek, nem csak családom belül.
TörlésAz évek szerintem inkább nekünk magunknak fontosak. Ha nem is mindig tudatosan, de némi "elszámolásként" szolgálnak.
Baj éppen nem volt, senki nem kéri tőle számon és a benyomásom is azt volt, hogy szomorú volt, amikor erről beszéltünk.
Érdekes, hogy nem szereted a születésnapodat ünnepelni...
Nagy ünneplést mi sem tartunk, de megemlékezünk róla, gratulálunk és ez jól esik. Jól esik a másiktól a figyelmesség, ha gondol rám, jól esik, ha a másikra gondolok az ő napján.
Persze, megköszönt engem is a családom, ismerősök, barátnőm, nem feledkeznek el róla, de ennyi...fél kezemen meg tudom számolni, hányszor volt torta, mivel mindig jó előre tiltakoztam ellene.
TörlésEz meg talán abból ered, hogy gyerekkoromban viszont soha nem volt tortám, régen falun nem csináltak ebből ügyet, kaptunk valami ajándékot, ruhaneműt, cipőt pld. amire amúgy is szükségünk volt és ennyi :)
A férjem elmondása alapján náluk ugyanígy volt.
Most így belegondolva nem is tudom, hogy ezt veszteségnek érezzem e, vagy csak bólintsak egyet, hogy hááát, ez már a múlt és nem kell rajta filózni.
Kívülálló azt gondolhatja erről: milyen sivár gyerekkora lehetett!...de nyugodtan kijelenthetem, mindettől függetlenül, hogy nem volt szülinapi tortám: csodás gyerekkorom volt.
Érdekes ez, mert mi már megadtuk a lányainknak azt, amit mi nem kaptunk meg...mindig volt/van torta, név- és születésnapokra is... :)
Orsi, nem hiszem, mert nem volt tortád, sivárnak tekintené barki is a gyerekkorod. Végül is nem a tortán van a hangsúly, hanem a megemlékezésen, a tudatosításon, a figyelmen.
TörlésNekem is "elég" a gratuláció, nem vágyom ajándékokra.
De az óvodában kapott citromos nápolyitorta szülinapra, az valami csoda volt! Még most is érzem az ízét a számban. :-) Milyen egyszerű volt, vaj cukorral citromlével kikeverve és a napolyi szeletek evvel voltak bevonva, gyertya rajta... kedves emlékek a mai napig.
Érdekes, hogy még manapság is van ilyen. Régen, amikor az emberek még nem tudtak írni-olvasni, természetes volt. Bár nem tudom, Pakisztánban mi a helyzet ez ügyben.
VálaszTörlésAnyukám hivatalnok volt, ő mesélte, hogy bement hozzájuk egy férfi. Amikor kérdezték, mikor született, azt felelte: trágyahordáskor. Nem tudta. De ez már kb. 50 éves történet...és valószínűleg az okmányain rajta volt a születési dátuma.
Hihi.. :-) akkor ezek voltak a fontos támpontok.
TörlésSziasztok! Nekem az időtlenség jutott róla eszembe. Ha nem ebben a kultúrában élnék, nem is hiányozna (hozzá teszem, most sem).
VálaszTörlésMár régóta azt gondolom, hogy az ünnepnapjaim azoktól függenek, akikkel vagy amikkel találkozom egy szép napon. Akár véletlenül is az utcán vagy egy tornateremben vagy akár egy természeti jelenség (vihar, alkony, hajnal, telihold vagy egy ritkán látott, nem ijedős madár). Bearanyozzák egy teljesen jelentéktelennek induló napomat.
Persze a gyerekeink rendszeresen kérdezik, hogy hányat kell aludni a születésnapomig. :)
És ez így van jól. Remélem egyszer ráéreznek az én "ünnepeim" ízére és akkor bármelyik napjuk lehet az. :)
És tovább:
Más személyiségek lehetnek azok, akik nem tudják mikor van a születésnapjuk. Másként vannak összerakva. Más dolgok a fontosak.
Szerintem az ego kisebb náluk, és talán a világ fontosabb. Nekem ez tetszik. Nem az én a fontos, hanem a világ vagy egy másik ember, növény, gondolat vagy bármi más...
És még:
Nincsenek véletlenek, kapott egy dátumot. Azzal is lehet játszani, miért azt, stb. De ha egy jó asztrológushoz elmegy, talán az igazit megtalálhatják közösen. Ha valóban érdekli. És ha nem, mert így is jó neki? :)
De a trágyahordásos is tetszik: egész évszakban ünnepelhet, ha akar. :) Szíve joga.
Köszönöm, hogy Veletek töprenghettem! :)
Baritas, örülök, hogy velünk töprengsz, érdekes megvilágításban írsz a témáról. :)
TörlésMióta "kiszakadtam" a család közelségéből az ünnepnapok nekem is más napokra tevődtek a megszokotthoz képest.
Örülök, hogy hasonlóan vélekedünk a véletlenekről! Ezen sokat töprengek, majd egyszer írok róla. :)