Reggel a parkon átsétálva egy cinege nagyáriájába kezdett.
A patak partján egy fiatal pár összebújva, a lány turbékolva nevetett, a fiú óvón átölelte.
Odébb egy ifjú diák, kezében jegyzetek, hangosan mondogatta magának a leckét, miközben körbe-körbe járt. Talpa alatt a sarjadó fű már ufo-körben letaposva.
A játszótéren a padon anyák csevegtek, gyerekeik kacarászva másztak a csúzdára fel. A széles csúzda tetejére érve egy kisfiú büszkén körbenézett, meglátott és integetett. Visszaintettem. Vártam. Széles vigyorral bevárta a lányokat és együtt csúsztak.
Elhaladtam a tündérfa mellett is. Utolsó leheletű virágillata lágyan meglegyintett, mélyet szippantottam bele.
A belvárosba érve a nárciszok kinyílt feje mind rám csodálkozott, tölcséreiken keresztül kürtölik a tavaszt...
