Itt, itthon vagyok, ott meg otthon vagyok.
Itthonomat én választottam, otthonomat szüleimtől kaptam.
Bár lehet, hogy annak is igaza van, aki azt állítja, hogy az otthonunkat is magunk válasszuk, ahogy még meg nem született gyermekként válasszuk a szüleinket.
Ki tudja? Ki, ahogy hiszi…
Ez a két otthon, majdnem ugyanaz és mégis más. Két külön világ, ahol én is más vagyok. No, nem azért, mert szerepeket játszanék, - nem, hisz mindig önmagam vagyok - talán mert mindegyik világ egy más énemet “követel”.
Hasonlóképp, mint Daniel Keyesnek: Az ötödik Sally-ben. Több jellemünkből, több énünkből sokszor a Másik áll a csatasor elején és vezet, véd esetleg támad.
Megfigyeltétek már önmagatokat hasonló szituációkban mennyire másként tudunk reagálni. Tényleg csak a hangulati állapotunk lenne az, ami különbséget tesz…? Vagy esetleg egy másik énünk dominál olykor jobban…?
