Együtt úszni az árral.., de melyikkel?

Régóta foglalkoztat, most karácsony környékén megint “aktuálissá” nőtte ki magát.

Abban a világban, abban az időben nőttem fel (szocializmus) ami megkívánta az árral való úszást. Volt benn jó is, büszkén meneteltem a kisdobos és úttörő szellemben… (más kérdés, hogy volt e értelme. Szerintem bizonyos szempontokból igenis. De ez egy másik téma, amivel itt nem foglalkozom.)

Aztán, úgy adódott, hogy életem második harmadában egy másik világ, más rendszerébe csöppentem. Az árral úszás is más módon jelenik itt meg. Persze van jó(ra nevelő) sodrású ár is. 
Valamely árral úszni kell, mert különben megkapod a különc pecsétet. 
Azonusulni jó, hasonlóságokat a másikban felfedezni csodás, összhangban tevékenykedni építő, erőt és reményt adó!

Az ünnepek környékén megint fejbe kólintott, hogy “csak azért”, mert karácsony van/jön mi minden kerül megvételre, megtételre…

Kevésbé belső indíttatásból, tiszteletből, a szeretet jeléül, emlékezésül, elcsendesedésül.

Úszunk mindannyian egy hatalmas, az idő haladtával egyre sebesebb sodrású és duzzadó folyóban. Sokakat visz az ár, hej de sokat!

Ezért is örülök, amikor kis szigeteket vélek felfedezni, amikor nagy köveket találok útközben vagy amikor sok-sok parttá összegyűlt hozzám hasonló kavicsnál tudok kikötni!

Mindenkinek

Úszunk a hatalmas sodrású árral

Nem számolunk testvérrel, baráttal

Kösd ki csónakod a csend szigetnél

Gyújts gyertyákat közel a szívednél!

                                 (Timea Knebel)