Énem introvertált részének köszönhetően szívesen vagyok csendes szemlélő, legyen az utca, üzlet, hivatal vagy munkahely a természeten kívül (mert az áll mindenek felett).
Sokszor szeretek emberek között is lenni, nem annyira főszereplő, sokkal inkább megfigyelő vagy partner egy érdekes beszélgetésben.
De nagyon szeretek magamban is lenni, akkor és úgy, ha én dönthetek róla. (Micsoda egoizmus… :-S)
Jártamban-keltemben az ünnepek előtt/alatt/után néhány párbeszéd, jelenet megmaradt, amin - szokásomhoz híven - eltöprengek.
1.
helyszín: benzinkút, sorbanálláskor, karácsony előtt
szereplők: anya és lánya (8-9 éves)
kislány: - anya, nézd milyen aranyos plüss állatkák! Figyeld, a mókus...vagy a krokodil!
anya: - igen, látom, de neked már annyi van otthon.
kislány: - de, anya, nézd ezt a mosómedvét...ilyen még nincs, és ez annyira aranyos!
anya: - kicsim, van otthon elég plüssállatkád.
kislány: - anya, kifizetem a zsebpénzemből, ígérem, kérlek…!
anya: - nem, kicsim, ez nagyon drága, 13,- Euro
kislány: - otthon, odaadom a zsebpénzemet, kérlek…!
én: (anya rám néz, talán némi tanácsért) - hiszen nemsokára karácsony… (mosoly)
anya: (megadó mosoly) - na, jó… karácsony lesz…
2.
helyszín: utca, utolsó iskolanap az ünnepek előtt, hazafelé
szereplők: két fiú (6-7 évesek)
fiú 1: - nekem egész biztos, hogy kevesebb vérem van, mint neked!
fiú 2: - … ühüm… de te idősebb is vagy nálam!
3.
helyszín: utca, karácsony előtt a nagy bevásárlási tumultusban
szereplők: idős házaspár, csomagokkal megpakoltan. Nő megy elöl, férje mögötte kullog, karjait húzzák a szatyrok.
férfi: (lemondóan, fáradtan) - elegem van…
nő: gyere csak!
férfi: - nem, elegem van!
nő: (harcias, szúrós tekintet hátra) - indulás!
férfi: (megadóan tovább kullog)
4.
helyszín: egy bevásárlóközpont porcelán osztálya karácsony után
szereplők: férfi és nő, szerintem apa-lánya (bár lehet más összeállítás is) + két kutya. A férfinél egy berni pásztor keverék, mint a férfi nyugodt, vidám, barátságos. A nőnél egy yorkshire terrier, akaratos, harcias nyüzüge (bocsánat a yorkshire imádóknak) Miért is van, hogy sokszor
azonosítom a kutyatulajdonost a kutyájával, sőt még a külső adottságokban is vélek némi hasonlóságot … ? :-o
férfi: - ez a kávéskészlet jó lesz, nekem tetszik. Nem is drága.
nő: - most, karácsony után?
férfi: - persze, jövőre is lesz karácsony… csak szólj, hogy ne felejtsem el odaadni!
én: (mosoly) - lehet azt elfelejteni?
férfi: igen, idén is elfelejtettem egyik-másik ajándékot előszedni a szekrényből… (kaján vigyor)
Egy mondat jut eszembe:
“az életet játszani kell, nem kell győzni, csak játszani” (The Legend of Bagger Vance)
A 4. kapcsán az jutott eszembe, hogy amióta gyerekkoromban láttam a 101 kiskutyát (az eredeti rajzfilmet), azóta figyelem a kutya-gazdi hasonlóságokat. Tényleg igaz, hogy olyan a kutya, mint a gazdája és/vagy fordítva.
VálaszTörlésIgen, az esetek nagy részében teljesen igaz. Én (is) így látom :-)
VálaszTörlésTini koromban volt egy tacskóm, később egy skót juhász. Teljesen tudtam velük azonosulni. Nem véletlen, hogy akkor őket választottam...
Neked milyen kutyád volt? Milyet szeretnél?
Kiskoromban volt egy öregecske tacsink. Miután meghalt, a nagypapám hozott nekünk egy tacsi-németjuhász keverék kutyát. Később ő kapott társául egy németjuhász kölyköt, elválaszthatatlan barátok lettek... sajnos ez már jó régen volt.
VálaszTörlésEgészen biztos vagyok benne, hogy a leendő kutyánkat nem én fogom kiválasztani. Én ugyanis egy komplett kutya menhelyet magamhoz tudnék venni... annyira nem tudok választani. Szeretem a kutyákat (is).
:-) :-)
Törlésa 3. kis történetről jutott eszembe, 'átültetve' itthoni körülményekre:
VálaszTörlés" Szívem, kivinnéd a szemetet?
- Nem.
(Én, kissé emeltebb hangsúllyal)
- Dehogynem!! :))"
Kivitte... :D
:-D :-D :-D
VálaszTörlés