Jó pár hete a neten kedves blogismerőseim az őszinteségről cseréltek véleményt.
Amin elgondolkodtam az a mondat volt, hogy őszintének lenni, sokszor “ráfizetés”. Van aki kihasználja őszinteségünket, és megbánt bennünket.
Azon morfondíroztam, amit az egyik blogos írt, “nem mindig éri meg őszintének lenni”...
Átverve, kihasználva érezz(hetj)ük magunkat, ami fájdalmat okoz.
Mégis,
a fájdalmaknak gyógyulni kell, be kell hogy gyógyuljanak, hisz nem fájhatnak egy életen át! Nem építhetjük az életünket a fájdalom köré. A heg megmarad emlékeztetőül, de heges ujjal is lehet újabb képeket festeni.
Mégis,
a fájdalmaknak gyógyulni kell, be kell hogy gyógyuljanak, hisz nem fájhatnak egy életen át! Nem építhetjük az életünket a fájdalom köré. A heg megmarad emlékeztetőül, de heges ujjal is lehet újabb képeket festeni.
Vannak, igen vannak, - hisz tapasztaltam - akik visszaélnek az őszinteséggel.. hogy miért, nem tudom. Valószínű, más nézőpontokat képviselnek.
És akkor megsérülünk. Sérthetővé tettük magunkat, mert megmutattunk lelkünk zugaiból egy-egy sarkot. Nem azzal a céllal, hogy átjáróházat nyissunk, “csak” vendégségbe látjuk a másikat.
Azt gondolom, aki őszinte, sosem magára gondol először, sokkal inkább a másikat veszi figyelembe. Ad valamit, először az elsőbbséget, másodszor az őszinteséggel önmagát. 
még mindig az a legjobb, ha őszinte az ember...a hazugságot nem bírom elviselni, az megöl bennem minden érzést az illető iránt.
VálaszTörlésígy gondolom én is, inkább sebezzen meg egyik-másik, mégis
VálaszTörlésÉn is az őszinteségre szavazok. Saját tapasztalat, hogy jobb tudni az igazat, még ha az fájdalmas is, mint csak sejteni, és bizonytalanságban lenni.
VálaszTörlésA bizonytalanságnál nem sok rosszabb létezik.
VálaszTörlésAz őszinteség, hitelesség témán én is elgondolkodtam korábban, amikor itt-ott olvastam, de rájöttem, hogy annyira megfoghatatlan, annyira beazonosíthatatlan fogalmak ezek, hisz mindenkinek mást jelentenek, mindenkinek más fér bele ebbe a kategóriába... Így abba is hagytam a töprengést :)
VálaszTörlésAz utolsó bekezdésed tetszik. Még a bizalom kifejezés jutott róla eszembe.
...és a kép nagyon jó!! Mindkét sziklának arca van :)) mint két öreg :)
Érdekes a társításod a sziklákhoz, erre nem is gondoltam.:-)
VálaszTörlésÉn egész mást láttam bele. A megnyílt sziklát - az őszinteséget.