Hetek óta körbejár a téma. Talán egy dallal kezdődött, már régen és most újra itt gyűrűz körülöttem.
Gyermek léted benned táncol,
csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol,
de fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol,
mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor,
de látszol, látszol.
Vár rád fűtött ház és páholy,
hol a tábor, a sátor ?
Hányszor lennél inkább máshol ?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor,
csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol,
csak vádol, csak vádol.
Hova tűnt a "hol volt, hol nem" ?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
vár, hogy eljátszd még...
Hova tűnt a "hol volt, hol nem" ?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
az időt várva, hogy hívd, hogy éld…
Valla Attila: Hol volt, hol nem (A Nox előadásában)
Az enthuziazmus a gyermekekben a legerősebb. Minél tovább megőrizzük önmagunkban a gyermeket, annál tovább tudunk valami iránt lelkesedni. Mert mit is ér lelkesedés nélkül bármit is tenni?
A sváb Margarete Steiff a Teddy mackó megalkotójának élettörténete mellett megismerhetünk egy öntudatos lány gyermeket, aki később egy emancipált nővé érik. A 2005-ös német filmben Margarete szerepében Heike Makatsch nagyszerű előadásban játsza a szerepet. (Margarete anyjának szerepében Suzanna von Borsody, magyar felmenők)
A 19. században járunk, szegény család négy gyermekkel, gyermekbénulást kapó harmadik gyermek Margarete. Mégis kitartással, célokkal megértve “ ha mindig csak arra várunk, hogy egy másik életet éljünk, akkor sohasem élünk…” Megváltoztathatatlan tolószékes életében egészségesnek tartja magát az életre, az önálló életre. Varrni kezd, majd gyerekeknek készít különböző állatfigurákat. Mottója: “a gyerekeknek csak a legeslegjobb a jó”
én is érzem, mondom, vallom: addig jó, míg érzünk valamiféle gyermeki lelkületet...amíg van kedvünk játszani, gondolkodni, cselekedni néha gyerek módjára. Annyi kell.
VálaszTörlésKell bizony, mert mit ér az egész, ha minden olyan *felnőttes*... :-)
VálaszTörlésCsatlakozom Orsihoz, jobban én sem tudnám megfogalmazni...-)
VálaszTörlésAlig várjuk, hogy felnőttek lehessünk... aztán meg alig várjuk, hogy egy kicsit újra gyerekek... önfeledten játszani, kacagni... de jó is!-)))
na erre tudod mi jutott eszembe? a Csodák Palotájában, mikor voltatok és Te szerintem minden játékot kipróbáltál :D
TörlésHa én oda egyszer elmegyek, én is mindent kipróbálok :-D
Törlésmost írjam azt, hogy mikor voltam annak idején egy kirándulás keretében a lányokkal, én is kipróbáltam (majdnem) mindent? :D
TörlésNem is gondoltam mást :-) Orsi :-D
TörlésÖnfeledten játszani, kacagni igen, nem *korlátok* között gondolkodni, fantáziánkat szabadjára engedni, őszintén élni... :-)
VálaszTörlésÚgy lehet a leginkább önfeledten kacagni, ha tudod, hogy ez csak néhány pillanat...ez a jó a felnőttkorban :-D Gyerekként mindig azt hittem, hogy az ilyen pillanatok örökké tartanak. Most már, hogy tudom nem így van, jobban élvezem őket :-D
VálaszTörlésTényleg? Érdekes meglátás, nálam épp fordítva működik... akkor élveztem úúúúúgy igazán, amikor még azt hittem örökké tart. Ezért is szeretem *felszabadítani* magamban a gyermeket. :-)
VálaszTörlés