Tolerancia

Nagy port kavart fel, nem is számítottam rá. Talán, mert itt elfogadottabb a másság, talán, mert itt közismert, talán, mert eszembe sem jutott volna, hogy Európa ennyire egyöntetűen voksol.

(az itteni szigorú vallási keretek között is elfogadott a másság, meggyőz, hogy nem a vallási nézeten múlik)

Nem hiszem, hogy a másság miatt. Akkor már két éve is meg kellett volna történnie annak, ami most történt. Hiszek a dal erejében.

Hiszem, ha az elfogadás nagylelkűbb lenne, akkor kevesebb lenne a provokáció! Nem kéne felhívni a figyelmet… “hé, mi is itt vagyunk, mi is attól a teremtőtől lettünk, mi ilyennek születtünk.” Van aki szőke, van aki sánta, van aki siket, van aki kettős, de ember.

Legyünk spártaiak és taszítsuk le? Más szörnyűséges népirtást már nem is emlegetnék.

Hisz mit tesz a gyermek is, ha nem kap kellő odafigyelést..? Lázad, felhívja magára a figyelmet, provokál. “Hé, én is itt vagyok és én más vagyok mint ahogy azt te gondolod.”

Mindenki, aki más, mint a tömeg és provokál, ott kiabál benne az a kisgyerek. “Vegyetek észre, én más vagyok, mint ti, de én is tudok énekelni, festeni, úszni, dolgozni… mint ti. Nekem is vannak értékeim.”

Szomorú, hogy keletebbre mennyire kevés a tolerancia. Az én gyökereim is onnan erednek, én is a konzervatívizmusban nőttem fel, és hordozom az értékeit. Meg is tartom míg élek, de látom a világban, hogy nem csak a keretek között van érték.

Végül: nincs semmi nemű érdekeltségem a témában, kizárólag a saját véleményem, értékítéletem.