Úgy hangzik, mint egy népdal… pedig nem... szó szerint kell kérem érteni.
De menjünk csak vissza az elejére. A minden rosszban van valami jó is (és talán fordítva a minden jóban is van valami rossz) szabályának megfelelően: a tél annyira enyhe volt, hogy nap, mint nap mehettem gyalog a munkába, a városba. Télen amikor hordja, süvít a szél buszra szállok és csak jó időben gyalogolok vagy ülök bicóra. Most egész télen mehettem gyalog és így esett meg, hogy megismerhettem egy számomra új növényt, egy jelentéktelen bokrot. Többször elhaladtam mellette, nem tűnt fel, nem volt mivel. Idén, végre megmutathatta magát nekem, hogy egyáltalán nem olyan jelentéktelen, ahogy én azt hittem!
Pompázatos szépsége ugyan nem vetekedhet a labdarózsával vagy egy mályvacserjével, de az illata sok mindent felülmúl. Apró sárga harangocskák csüngnek az ágakon és amivel bódít az egy méz-vanília jegyeket viselő édeskés illat, amit télen áraszt, mikor virágzik. Nagyon hasonlít egy női parfüm illatához, (még nem tudtam beazonosítani) nem véletlen, hisz erre is használják, mint megtudtam. Lefotóztam és bogarásztam a net-et, hogy miről is van szó. Így tudtam meg, hogy az illatos tündérfa (Chimonanthus praecox) nevet viseli, hogy Kínából származó cserje és hazájában megeszik, teának megfőzik az eszenciában gazdag virágokat. Nosza, hoztam egy marékkal a virágokból és én is készítettem egy teát belőle. Picit az illatos akácteához tudnám hasonlítani.
Nincs min töprengeni, feladat adott, be kell szereznem egy ilyen bokrot!
Azon gondolkodtam, hogy szagoltam e már ilyet valaha? szerintem nem...pótolni kéne :)
VálaszTörlésOrsi, én is ennyi évet megéltem és korábban még nem is hallottam róla, nemhogy szagoltam volna! Keresd, ha másutt nem kertészetekben, mert meglátod fantasztikus az illata. Bár már elnyílóban van, igyekezned kell... esetleg jövőre.
VálaszTörlésÉn sem ismertem, de szép! :)
VálaszTörlés