Megfigyeltem magam, minden év elején az első adandó tavaszias napon vágyaim közé tartozik az ablakok megpucolása. A téli kosz lemosása. A tisztánlátás jó érzésének begyűjtése. Az idén ez elég korán kezdődött. Február utolsó napja volt, amikor az összes ajtó, ablak kitárult, fűtést kikapcsoltam és neki is állhattam.
Az ablakpucolás részfeladati közé már rituáléként bekígyózik nálam az ültetés is. Biztos, hogy valamely növényemet át kell ültetnem, de legalább a cserepekben a földet fel kell frissítenem. Csak pár zöld szobanövényem van az orchideák mellett, de ők is odafigyelést érdemelnek. A szobapáfrány “jelezte” fiatalítást és frissítést kér.
Mire elkészültem mindennel a sugárzó nap illata belengte a lakást, szikrázott az üvegen, hozzá társult a friss föld nedves illata. Milyen kevés is elég tud lenni!
Mi több!
Nem tudom hogy van ez, miért van, de én is úgy vagyok vele, mikor belém nyillalik (Nagymamám mondta mindig így :))) }, akkor nem állíthat meg semmi, hogy megpucoljam az ablakokat így kora tavasszal. Mikor kezd jobb idő lenni, már mindig csak azt látom, hogy nagyon koszos az az ablak, már úgy érzem nagyon piszkos a függöny, már ki kell vinni a szőnyeget...szóval ez benne van a génjeinkben :)
VálaszTörlésÉs igen...utána az az illat, ami van a lakásban...elégedetten nézegetem/szagolgatom az eredményt :)
Én is virágozok...kihordom a pincéből a leandereket, jobb már nekik kint:)
:-) igen, belénknyilallik, az én nagyanyám is mondogatta :-) akkor csinálni kell! Lelki háttere van ennek is Orsi, jó érzés, ez a lényeg!
VálaszTörlésVirágozzál, hogy segítenék most Neked..!
A balkonon átteleltek a fűszereim, ők is kaptak a friss finom földből.
most az jutott eszembe, hogy virágozás közben mennyi tudnánk beszélgetni :)) szerinted??? :)
VálaszTörlésSzerintem is! :-)
VálaszTörlés