Emailcím

Kaptam egy üzenetet K-tól, hogy adjam meg az emailcímem. Kedves K. írtam Neked egy emailt, de visszadobja a rendszered.

Sejtem, hogy le van tiltva a rendszeredben minden külföldi email…  Ha ezen változtatsz, akkor kapcsolatba tudunk lépni. :-)

Horoszkóp

A napokban Katicinál volt téma a horoszkóp. Innen jutott eszembe a következő történet.

Pár éve megismertem üzleti okból egy pakisztáni férfit. A horoszkóppal viccelődtünk, pontosabban, hogy kire mi jellemző, mi a horoszkópja.

Hirtelen komolyabbak lettek a vonásai és mondta, “- én nem tudom, mi a horoszkópom…”

“- öö, mi... nem tudod, hogy mi a horoszkópod..?” azt hittem talán még mindig viccel. “- Hát mikor születtél?”

“- Nem tudom.”

“- Hogyhogy nem tudod..?”

“- Ahonnan én jövök, akkoriban nem regisztrálták a születéseket.” A fickó nem volt matuzsálem, ránézésre 45 és 47 körülinek saccoltam. Minden esetre a kijelentése szíven ütött. Hirtelen, mint egy film a másodpercek töredéke alatt lepergett előttem; nincsenek gyerekszülinapok, nincs a 18. év megünneplése, nincsenek torták, gratulációk, nincsenek évente koccintások (mégha jelképes is) egyáltalán semmi megemlékezés arról, hogy ő a világra jött! Elképzelhetetlen számomra. No, nem azért mert én/mi nagy csinnadrattával tartjuk ezeket az ünnepeket, egyszerűen az ÉN tudat egy fontos része. Hisz már kicsi korunkban tortával ünnepelnek (belénk nevelnek) erre a napra egy ÜNNEPET. Ami így van jól.

Következő kérdésem persze az volt, hogy akkor, hogy sikerült Európába átjönnie. Elmondta, hogy bement az ottani hivatalba, hogy szüksége van papírokra, megsaccoltak neki egy születési dátumot és az alapján állították ki a papírjait. Ez alapján kapott egy mérleg jegyet, ami ugyan még illik is rá, de hogy mi a valóság, azt senki soha nem tudja már meg...

Diónyi kérdés

Június eleje. Mentem haza, már a ház előtt jártam, keresztben az úttesten, amikor pár centiméter híján majdnem a fejemre pottyant egy dió. Nagyot koppant az aszfalton. Felnéztem, egy varjú ejtette el, feltörés céljából. A dió kemény volt, egészben maradt. Felvettem.

Dió júniusban… honnan került ide? Az idei diók még nem érnek, még zöldek.

A ravasz varjú elcsenhette a mókustól, az almáriumból. Vajon hol lehet ilyen almárium? A dió nem a földbe volt elásva, mert szép tiszta, nem földes. Hova rejtik még a mókusok a tartalékaikat?

Lehet így is, lehet (?) úgy is

Ismételten úgy vágtunk neki a nyaralásunknak a tónál, hogy nem foglaltunk előzetesen szobát. Korábbi tapasztalatunkból, az előszezonra való tekintettel - meg előzőleg bogarásztam a neten, s láttam, hogy 47%-a a szobáknak még szabad - a spontán megérzéseinkre hagyatkozva helyben választottunk szállást.

Az első hotel, ahol megálltunk már kívülről elegáns külsővel csalogatott. A recepciós fiatal lány gyenge némettel, de törekedően és inkább hűvösen (lásd mosoly és barátságosság nélkül ült a pult mögött, nem állt fel) elmondta, hogy már csak egy szobát tudna nekünk ajánlani. Egy suite. Ez van, x (borsos)áron, kész. Száraz tények. Köszönjük, nem kérjük, szárazan. És már fordultunk is ki avval a tempóval, amivel beléptünk.

Ha egy szálloda épületére ránézünk a szobák teraszai, ablakai, ajtajai többnyire elárulják, hogy lakják e éppen vagy sem… esetleg igaza volt a recepciósnak.

Pár percre rá, újabb hotel vendégváró előkerttel, virágokkal, napozókkal, medencével - hivogató látvány. Beérve a recepcióra, két fiatal hölgy felpattanva a székből, széles mosollyal üdvözöl, “Isten hozta Önöket fogadtatás”...

Kérdésünkre, hogy van e szabad szobájuk, azonnali igen, szeretnénk e megnézni, lenne három ajánlata, tóra néző, hegyekre néző illetve egy suite whirpoollal, két fürdőszobával luxus-pur. Az egyik hölgy végigvezetett a szobákon, emeletről emeletre, lifttel ide-oda, kedvesen csacsogott, minden mozdulata tökéletes volt és természetes.

Visszatérve a recepcióhoz ajánlatot tett, ha x napot maradunk, akkor az x árba kerül kedvezményesen félpanzióval. Férjem kérdően rám nézett és mint anno, határozott igent mondott. :-) Örültünk mindketten.

Ez egy tökéletes szolgáltatás/eladás volt. Nem tudom elképzelni, hogy lehetne e jobban csinálni. Micsoda különbség, és ez az érzésünk egész idő alatt megmaradt. 

Megismerkedtünk más vendégekkel, akik már egy hete korábban ott nyaraltak. Sok problémájuk akadt… nincs sportadó, lemaradnak a teniszversenyekről, akadozik a hotel internete mobilról, nincs esténként “aktion” a szállodában… talán volt még valami szösz, arra már nem emlékszem.

Csak arra, hogy mi maradéktalanul jól éreztük magunkat.

Világom virága

Milyen a Te világod virága?   Van e?   Milyen a szirma?

Tolerancia

Nagy port kavart fel, nem is számítottam rá. Talán, mert itt elfogadottabb a másság, talán, mert itt közismert, talán, mert eszembe sem jutott volna, hogy Európa ennyire egyöntetűen voksol.

(az itteni szigorú vallási keretek között is elfogadott a másság, meggyőz, hogy nem a vallási nézeten múlik)

Nem hiszem, hogy a másság miatt. Akkor már két éve is meg kellett volna történnie annak, ami most történt. Hiszek a dal erejében.

Hiszem, ha az elfogadás nagylelkűbb lenne, akkor kevesebb lenne a provokáció! Nem kéne felhívni a figyelmet… “hé, mi is itt vagyunk, mi is attól a teremtőtől lettünk, mi ilyennek születtünk.” Van aki szőke, van aki sánta, van aki siket, van aki kettős, de ember.

Legyünk spártaiak és taszítsuk le? Más szörnyűséges népirtást már nem is emlegetnék.

Hisz mit tesz a gyermek is, ha nem kap kellő odafigyelést..? Lázad, felhívja magára a figyelmet, provokál. “Hé, én is itt vagyok és én más vagyok mint ahogy azt te gondolod.”

Mindenki, aki más, mint a tömeg és provokál, ott kiabál benne az a kisgyerek. “Vegyetek észre, én más vagyok, mint ti, de én is tudok énekelni, festeni, úszni, dolgozni… mint ti. Nekem is vannak értékeim.”

Szomorú, hogy keletebbre mennyire kevés a tolerancia. Az én gyökereim is onnan erednek, én is a konzervatívizmusban nőttem fel, és hordozom az értékeit. Meg is tartom míg élek, de látom a világban, hogy nem csak a keretek között van érték.

Végül: nincs semmi nemű érdekeltségem a témában, kizárólag a saját véleményem, értékítéletem.

Virtuális lopás zsákutcával

Néhany nappal ezelőtt valaki írt a fb-on arról, hogy általa keszitett fotó egy idegen oldalról köszönt vissza. Felháborította. Teljesen megértem, hisz, más tulajdonát képező dolgot saját célra szó nélkül csak úgy felhasználni eltulajdonítás. Még ha az a dolog “csak egy” fotó is. Még  ha az a dolog csak egy egyszerű fotó mindenféle művészi érték nélkül.

Aznap két bosszankodásra okot adó dolog is történt velem. Munkából hazafelé bevásároltam az egyik üzletben pár ruhaneműt. A pénztárnál a vevői kártyáról hosszasan beszélgettünk míg egy másik eladó elcsomagolta a kifizetett ruhaneműket.

Hazaérve később megnyitottam a blogjaim egyikét, ahol több más blogot nyilvánosan is követek. Olvasgatom mások blogját és egyszer csak látom, hogy az én fotóm ott virít egy általam nyilvánosan is követett (!) blog oldalán mindenféle hivatkozás, forrásmegadás nélkül… Elveim igen is vannak, nevezze bárki is túlságos öntudatnak. Ez felbosszantott és azonnal írtam is az illetőnek. Felháborodásomat a fb-on irtam ki magamból.

Este kicsomagoltam a vásárolt ruhákat és látom, hogy egy darabbal kevesebb volt a szatyromban. Hiányzott a fekete hosszú ujjú póló. Azon gondolkodtam, hogy bizonyítom be másnap egy másik eladónak, hogy egy darabbal kevesebbet kaptam meg, mint amit kifizettem, a blokkon szerepelt, de a táskámban már nem. Reménykedtem a becsületességben, a jóhiszemben.

Ahogy a blognál is! Reméltem, hogy az “elkövető” bocsánatot kér, eltűnődik azon, amit tett, törli a képet és legközelebb az általa készített fotókkal illusztrálja mondanivalóját vagy legalább hivatkozik.

Másnap az üzletben az idegen eladónő megnézte a blokkomat, telefonálgatott, majd közölte, hogy azonnal hozzák az itt maradt ruhadarabot. Elnézést kért és adott két vásárlási utalványt.

Most már csak valami hasonló megoldást vártam a blogos ismeretlentől is. (no nem vásárlási utalványt..) 

Amit kaptam: leszedte a fotómat, sajnálja a dolgot (?), közölte, hogy felreértés volt és javasolja, hogy védjem le a fotóimat…:-S  ja, és szép napot is kívánt, és hogy szépek a fotóim. :-)

Bár máig sem értem milyen felreértésről van szó, oldalamon ott a Kérés a kedves olvasókhoz a saját képeimmel kapcsolatban. 

Gondolom kiguglizza a neki tetsző fotókat és szépen díszítgeti vele az oldalát. Pechjére pont az én fotómba botlott :-)  és feltöltötte.( jól beszaladt az én utcámba..) 

Már törölte a fotómat, egy ahhoz hasonlót illesztett be (sejteni vélem kiguglizott egy újat, mástól)

Javaslatát megfogadtam, már csak őmiatta is, nehogy megegyszer beszaladjon az én zsákutcámba, mert akkor már lehet, hogy nem leszek ilyen humán.. :-) 

Pegid Isten lássa lelkem, ha megkér egész biztos, hogy hivatkozással hozzájárulok fotóm beillesztésére. Más is kért már tőlem fotót, bejegyzést. Hivatkozással, névaláírással semmi akadálya.

A minden rosszban van valami jó is alapon - többen írtak nekem, hogy milyen megoldások, lehetőségek vannak ilyen ügyben. Ezért itt is mégegyszer köszönetet mondok, és örülök, az összefogásnak a segítő szándéknak!!! :-) 

Köszönöm